Az első félidőben több nagy gólszerzési lehetőségünk is volt, azok azonban kimaradtak.
A másodikban igencsak nyomott a Slovan, de a gólszerzés mégis nekünk sikerült. Igaz, szinte azonnal utána egy hiba után ki is egyenlített a Slovan. Majd jött a második gólunk is, és az ember kicsit belelovalra magát abba, hogy itt akár még meglepetést is okozhatunk. De sajnos nem.
A 80. percben még vezet a csapat 2:1-re, aztán a legvégén, a hosszabbításban – igaz, hosszú-hosszú volt, öt perc, talán több is – kapunk két olyan gólt, amit azért nagyjából el lehetett volna kerülni.
De hát nyilván a Slovan ezt akarta, erre játszott. Tudták nagyon jól, hogy másképp már nem fognak tudni egyenlíteni, csak valamilyen rögzített helyzetből. Hát, ez sikerült is nekik.
Mi már csak abban bízunk, hogy az élet ikszre játszik, és ezt a balszerencsét majd, mondjuk, vasárnap a Nagymihály ellen kárpótolja nekünk. Hiszen, ha a pozitív oldalát nézzük a dolognak, jobb egy meccset elveszíteni és a másikat megnyerni, mint hogyha, mondjuk, játszanánk két x-et.
Ennek ellenére nagyon fáj ez a vereség, hiszen megvolt az esély arra, hogy történelmi pontot, pontokat raboljunk a favorizált pozsonyi csapattól, amely ugye nyilván jobb csapat, mint a Komárom. de a mi lila-fehér fiaink ma mindent megtettek azért, hogy emlékezetessé tegyék ezt az estét.
És ez sikerült is nekik!
(Szöveg: Králik Róbert, Grafika: Niké liga)
Instagram
