Nem szereztünk pontokat Zsolnán, de a mérkőzés nagyon világos képet mutatott nekünk.

Ahogy Radványi Miklós vezetőedző a mérkőzés után megjegyezte, az első félidő katasztrofális volt a mi részünkről. A személyes és a levegőbeli küzdelmekben mindenhol későn érkeztünk, nem tudtuk megakadályozni a hazaiak támadásait. „Az első félidőben egyszerűen nem ismertem fel a csapatot, és örülhetünk, hogy csak 1:0 lett az eredmény” – mondta.

A hazaiak az elejétől fogva nyomást gyakoroltak ránk. Mi gyakorlatilag csak a veszélyesnek tűnő szabadtérbeli helyzetekből jelentettünk veszélyt, de a játékban a zsolnaiak voltak fölényben. Néhány figyelmeztetés után a 20. percben eljött a döntő pillanat, amikor Faško gyors akció után gólt szerzett. A szünetig a hazaiak további lehetőségeket is kialakítottak, és a félidei eredmény inkább kedvező volt számunkra, mint igazságos.

A szünet után azonban teljesen más kép alakult ki. A cserék után aktívabbak és határozottabbak voltunk, és nyomást tudtunk gyakorolni a hazaiakra. Ahogy Radványi edző hangsúlyozta, a második félidőben legalább egyenrangú, helyenként akár jobb csapat voltunk. A második félidőt azonban egészségügyi komplikációk is jellemezték – sérülések miatt Domonkosnak és kapusunknak, Száraznak is le kellett cserélni. Nyomást gyakoroltunk az ellenfélre, veszélyes helyzetekbe kerültünk, csak a végső fázisban kellett volna jobban megoldanunk a helyzeteket. A legnagyobb esélyünk az egyenlítésre a 75. percben adódott. Ganbayar remek passzt kapott Szűcstől a védelem mögé, de a rossz első érintés miatt nem tudta egyedül megközelíteni a kapust. „Ha jobban fogadta volna a labdát, egyenlíthettünk volna” – így jellemezte a kulcsfontosságú pillanatot az edző.

A végső szakaszban mi nyomtunk, de a hazaiak védekezése kitartott. Az azonban igaz, amit a mérkőzés után is elmondtunk: ha az egész első félidőt az ellenfélnek adjuk, akkor nem számíthatunk pontokra. Ugyanakkor tudjuk, hogy ha a második félidőben nyújtott teljesítményünket a mérkőzés elejére is átvisszük, akkor elégedettebbek lehetünk.
Zsolnáról tehát vereséggel távozunk, de egyértelmű üzenettel magunknak: az első perctől kezdve úgy kell játszanunk, ahogy a szünet után játszottunk. A második félidő teljesítménye megmutatta, hogy egy olyan ellenféllel szemben, mint a Zsolna, versenyképesek tudunk lenni – és pontosan erre akarunk építeni a jövőben.

Oszd meg ezt az oldalat, válaszd ki a platformod!